A cukorbeteg, a gluténérzékeny, de az egészséges ember is borsos árat fizet, amikor lisztes, cukros ételeket fogyaszt. Mi történik? Mit tehetsz ellene?

Nincs mit enni

Képzeljétek, egyik este a drága feleségemmel a facebookot lapozgattuk, és egyik ismerős osztotta meg, hogy Budapesten egy országos Truck food fesztivál lesz nemsokára. A Truck food magyarul büfé kocsit jelent, amikor egy teherautóból etetik a jó népet. Rólunk köztudott, hogy szeretünk enni, és imádjuk a finom ízeket, a jó helyeket. Egy jó kajáért képesek vagyunk az egész országot is átutazni. Tudjátok, ez olyan szakmai ártalom! ;)

A gond csak az, hogy én 1-es típusú cukorbeteg vagyok (inzulint kell szúrnom, és mellőzni / de inkább elhagyni a túlzott szénhidrát fogyasztást), Rami pedig vele született gluténérzékeny és endometriózisa is van, ami egy gyakori nő betegség, amin táplálkozással lehet javítani. Ha beülünk valahova enni, és ezt mind elmondjuk a pincérnek, és végig kérdezgetjük, hogy miben mi van, akkor egy ponton el kezd bepárásodni a szeme. Ilyenkor meg szoktam nyugtatni, hogy noha állati problémás család vagyunk, és nem kötekedni akarunk, csak segítsen, hogy mi is jól lakhassunk. Ez szokta oldani a hangulatot.

Szóval mindezek tudatában útnak indultunk a fesztiválra, azzal a feltételezéssel, hogy mivel nemcsak mi vagyunk az egyetlenek az országban, akik nem ehetnek akármit, csak akad számunkra is valami ennivaló.

Megérkeztünk jó éhesen, belevetettük magunkat a tömegbe. Szerintem volt ott vagy 30-40 ilyen büfé kocsi. Oda-vissza végig jártuk az egész fesztivált, és tudjátok, mit találtunk a cukros, fehér lisztes választékon kívül? Egy NAGY BÜDÖS SEMMIT!

Ott álltunk éhesen, csalódottan, és elég pipán.

“Ez nem lehet igaz, hogy egy országos rendezvényen senki nem csinál egy olyan kocsit, ahol az ételérzékenyek is ehetnek valamit…”
Fair Food
Photo by Kody Gautier / Unsplash

Kajakóma már csak azért is

Nálam győzött az éhség. Belenyúltam a zsebembe. Ok, van nálam inzulin, szóval én már pedig eszek valamit. Kiválasztottam egy hambist, dupla husi + minden földi jó. Hadd szóljon! Rami pedig elment az egyik híres gyors étterembe, ahol van gluténmentes hambi.

Befaltam a hambit, borzasztó finom volt, 3 perc tömény gyönyör. Gyorsan osztottam-szoroztam, és lőttem egy inzulint.

Mi történt a nap hátralévő részében?

Nem sokkal később minden energiám elfogyott, mintha csak lefutottam volna 50 km-t. Alig bírtam vonszolni a testem. Már kedvem sem volt beszélgetni, és idegesítettek körülöttem az emberek, meg hogy mennyit kell még gyalogolni a kocsihoz. Legszívesebben bedobtam volna a szunyát. A vércukrom 19.3, ami 5.5 - 6.0 között normális, és még hátra volt 2 órás autóút. Azt hittem soha nem érünk haza!

Mindent összevetve nem igazán jártam túl jól. Egy 3 perces ízbombáért gallyra vágtam a napom hátralévő részét. Ahogy egy barátom mondaná:

“Helybe mentél a lóf***ért…”

Mi ebből a tanulság?

  1. Ételérzékenység esetén - bárhova is mész - mindig gondoskodj számodra fogyasztható ételekről! Vagy vigyél magaddal vagy térképezd fel a helyet ahova mész! Ha Nyíregyházán jársz, akkor nincs para, betelefonálsz a Gladiator Bistróba, és máris sisteregnek az újragondolt, ételérzékenyek számára is fogyasztható finomságok.
  2. Inkább éhezz még egy kicsit mire találsz valami ehetőt! Tudom, az éhség nagy úr, de hidd el, ha tilosban járva bekajálsz, akkor veled is ugyanezek a dolgok fognak történni, mint velem. Sokan még rádobnak egy kávét, ami közhiedelemmel ellentétben nem ad energiát, és próbálják túlélni a nap hátralévő részét.

Sajnos ezzel az energiaszinttel nem lehet gyors és jó döntéseket hozni. Problémát megoldani nem lehet, de csinálni annál inkább. Ebben az állapotban az ember nem képes élvezni az életet, és boldog lenni. Leginkább maga alatt van, feszült, ideges és dühös.

Ne hidd el, csak menj ki az utcákra, és figyeld meg az embereket, hogy milyen kirobbanó formában vannak… Az ember hangulata, problémamegoldó képessége szoros összefüggésben van a táplálkozásával.

Ha Te is szeretnél kirobbanó formában lenni, akkor iratkozz fel hírlevél listánkra: